5. Kik a hackerek?
A magyar köztudatban, a sajtóban számos „hacker” -definíció él együtt. Ezek az egymásnak gyakran ellentmondó meghatározások nem segítik a tájékozódni vágyót abban, hogy megérthesse: ki is valójában a hacker. Számítógépes tolvaj? Internetes vandál? Esetleg zseniális kódfeltörő, aki illegálisan másol szoftvereket? A köztudatban egykor pozitívan értékelt hacker megjelölés az utóbbi években erősen pejoratívvá vált, és ebben jelentős szerepe volt a szenzációhajhász médiának. Tovább rontja a helyzetet, hogy a hacker kifejezést rutinszerűen használják nyilatkozataikban a közhivatalnokok, akiknek gyakran fogalmuk sincs a számítógépes csalásokról és visszaélésekről. Az amerikai rendőrség például valamennyi komputerrel kapcsolatos bűncselekményt hackingnek nevez, és Magyarországon is ez a jellemző. Az újságok és az elektronikus média az egyszerűsítésre törekszik, olyan szavakat próbál használni, amelyeket mindenki megért. Túlságosan bonyolult lenne újabb megkülönböztetéseket tenni. Ráadásul a rossz szándékú hálózati behatolók is hackernek hívják magukat, hogy jobb színben tűnjenek fel a nyilvánosság előtt. A média a hacker kifejezést az illegális számítógépes betörésekre használja; ha a történet mégis „jó” hackerről szól, inkább a „komputerszakértő” kifejezést alkalmazzák. Az utóbbi időben a magyar tömegkommunikáció árnyaltabban fogalmaz: a jó- és a rosszindulatú behatolót a hacker és a cracker kifejezéssel próbálja megkülönböztetni.
Maguk a hackerek úgy gondolják, hogy az újságíróknak fogalmuk sincs az egész kérdésről, emiatt végletesen egyszerűsítenek és félretájékoztatják a közönséget. A közvélemény ezért vagy megátalkodott bűnözőknek, vagy – éppen ellenkezőleg modern hősöknek látja a hackereket.
Zénó: „Olyan tálalásban van, mintha minden cigányról azt állítanánk, hogy lop és csal. Ugyanez van a hackerekkel. Aki kicsit jobban ért hozzá, az már ezt nem veszi be. A közvéleményben az is ki szokott alakulni, hogy a hackerek ilyen Robin Hoodok.”
Kevesen tudják, hogy a hackelés általában nem úgy történik, hogy a hacker kinéz magának egy konkrét gépet, amelyet fel akar törni. Ez is előfordulhat, ha valamilyen személyes megfontolás áll a háttérben, de általában ennek éppen a fordítottja történik. A hacker bizonyos, szinte automatikusan alkalmazott technikák segítségével feltör egy gépet, majd megnézi, hová sikerült bejutnia. Maga a gépfeltörés gyakran mindössze tíz percet vesz igénybe, és nem is ez a nehéz. Sokkal időigényesebb a nyomok eltüntetése és a hálózat továbbépítése, ami még a gyakorlott behatolónak is további öt-hat órájába telhet.
6. Párhuzamos meghatározások
A hacker megnevezés a számítógépes őskorban a kisebb kapacitású gépek képességeit maximálisan kihasználó programozót illette, aki a gép legmélyebb részeibe is „belekotort”, hogy programjait használhassa. A programozók gyakran versenyeztek is egymással abban, hogy egy adott feladatot ki tud optimálisan megoldani.
Bruce Schneider neves számítógépes biztonsági szakértő meghatározása szerint a hacker olyan személy, aki – intellektuális kíváncsiságból vagy tiszta élvezetből a rendszerek korlátait próbálja felderíteni.
„Vannak jó hackerek és rossz hackerek, csakúgy, mint ahogy vannak jó vízvezeték-szerelők és rossz vízvezeték-szerelők. A hackerek oly régóta léteznek, mint az emberi kíváncsiság, bár a kifejezés maga modern. Galilei hacker volt. Madame Curie szintén. Arisztotelész nem. (Arisztotelész meg volt győződve róla, hogya nőknek kevesebb foguk van, mint a férfiaknak. Egy hacker egyszerűen megszámolta volna a felesége fogait) A komputer-hackerek is ebbe a csoportba tartoznak. Ezúttal a számítógépek és a hálózatok a felfedezésre váró területek. A hálózatok jelentik azokat a labirintusokat, ahol egy új technika a kulcs a gépek egymás utáni felnyitásához. Belül található az ismeret, a megértés. A hozzáférés. Hogyan működnek a dolgok? Miért működnek? Minden ott van, és várja, hogy felfedezzék. Az igazi hackerek jelentős gyakorlattal rendelkezhetnek, gyakran nagyobbal, mint a rendszer eredeti tervezői. Számukra ez szenvedély” (Schneider 2000: 43-44).
„A valóságban a hackerek rendkívül tehetséges emberek, akik képességeiket arra használják, hogy fejlesszék a számítógépeket. Új programokat írnak, és olyan hardvereket építenek, amilyenekre addig senki sem gondolt. A hackerek az ismereteiket a számítógép-ipar tökéletesítésére használják. Ugyanakkor valóban vannak olyanok, akik megsemmisítik mások file-jait, bankkártyaszámokat lopnak, vagy weboldalakat rongálnak meg, és bár a média őket is hackereknek hívja, ők nem hackerek” (Knittel & Soto 2000: 6).
Az index.hu on-line elektronikus lap által gyakran hivatkozott Hálózati értelmező szótár (amelynek szerzője Drótos László) a hackert olyan technofil emberként definiálja, aki a szoftverek és a hardver eszközök működésének minél alaposabb megismerését, teljesítményük maximális kihasználását, a számítógépes és telekommunikációs rendszerek gyenge pontjainak felderítését, és nehéz programozási feladatok megoldását élvezi, célja nem a (szándékos) károkozás.
Steven Levy azt írja a hackerekről: hisznek benne, hogy elengedhetetlenül fontos leckék tanulhatók meg egy rendszerről – a világról – azáltal, ha a dolgokat alkotórészeikre szedjük, megnézzük, hogy működnek, és az így szerzett tudást új és még érdekesebb dolgok kifejlesztésére használjuk. Ellenszegülnek minden embernek, fizikai gátnak vagy jogszabálynak, aki vagy amely ettől visszatartja őket. Ez főleg akkor igaz, ha egy hacker meg akar javítani valamit, ami az ő szemszögéből elromlott vagy fejlesztést igényel. A tökéletlen rendszertől a hackerek dühbe jönnek, elsődleges ösztönük elhárítani a hibát. Ez az egyik oka annak, hogy a hackerek többnyire gyűlölnek autót vezetni – a véletlenszerűen beprogramozott piros lámpák és a logikátlanul felbukkanó egyirányú utcák olyan késlekedést okoznak, amely szükségtelen lenne, ha rájuk bíznák az egész rendszer újratervezését. A tökéletes hacker-világban bárki szívesen látott lenne, akit annyira felhúzna egy piros lámpa, hogy kinyitná a vezérlő dobozt, szétszedné, majd újraprogramozná (Levy 1994).
A magát ReDragannak nevező hacker szerint is a kíváncsiságnál jóval több, egyfajta életfilozófia kell ahhoz, hogy valakiből igazán hacker legyen.
„Hacker vagy? Válaszolj néhány dologra! Mondd meg, illik-e rád ez a leírás! Jó pár hónapja van saját internet hozzáférésed. Szörfölsz a neten és röhögsz az információs szupersztrádáról szóló híreken. Nem fizetsz a telefonhívásaidért. Az iskolában mindenki el van ájulva a számítógépes tudásodtól, a tanárok tőled kérnek segítséget. Rád illik mindez? Igen? Te nem vagy hacker. Belőled ezrével vannak odakint. Olvasol ezt-azt és kérdéseket teszel föl. Csinálsz ezt-azt és kérdéseket teszel föl. Azt kérdezed, mi ezzel a baj? Elvégre hackernek lenni azt jelenti, hogy megkérdőjelezni dolgokat, nem? De te nem tudást akarsz, te válaszokat akarsz. Te nem akarod megtanulni, hogy működnek a dolgok. Te válaszokat akarsz. Te nem akarsz felfedezni. Mindössze válaszokat akarsz az átkozott kérdéseidre. Te nem vagy hacker. A hacking nem válaszokról szól. A hacking magáról az ösvényről szól, amin megtalálod a válaszokat. Ha segítséget akarsz, ne válaszokat kérj, azt kérd, hogy mutassák meg az ösvényt, amelyen te magad találod meg a válaszokat magadnak. Mert nem azok a hackerek, akik a válaszokat tudják, hanem azok, akik elindulnak az ösvényen.”
7. További szereplők a színpadon
A cracker terminust a sajtó a rosszindulatú számítógépes behatolások kapcsán kezdte használni, pedig eredetileg a crackernek semmi köze a hackerhez. A cracker csak programozni tud, tudása lényegesen kisebb, mint a hackeré. A szó eredetileg olyan felhasználót jelöl, aki szoftverfeltöréssei foglalkozik. Apró programokat ír, az úgynevezett crackeket, amelyek magában a feltörni való szoftverben átlépik, kikerülik a hozzáférési jogosultságot ellenőrző fázisokat, így téve sokszorosíthatóvá egyébként védett programokat. Ő tehát programokat tör fel gépen, nem pedig gépeket hálózaton keresztül, ahogy azt a hacker teszi. Tény azonban, hogy a cracker szó átlépte eredeti jelentését, és az újabb megközelítés ma már valóban kezd beépülni a köztudatba, sőt, számítógépes körökben is egyre elfogadottabb. A hackerek és crackerek közti különbségtétel egyébként azért sem egyértelmű, mert a legtöbb hacker elkövetett néhány csínytevést karrierje kezdetén, vagyis crackerként indult, és csak később lett belőle „valódi” hacker. A magyar hackerek ettől függetlenül még ragaszkodnak a cracker szó eredeti jelentéshez, elhatárolva magukat a crackerektől.
A szakzsargon a „Csillagok háborúja” című filmből kölcsönzött kifejezésekkel további megkülönböztetéseket alkalmaz, vagyis vannak a hackerek, akik jók, és vannak a „dark side” hackerek, akiket megkörnyékezett a Sötét Oldal. Ők a gonoszak. Az előbbiek, akiket fehér kesztyűs (vagy fehér kalapos) hackereknek is szokás nevezni, a rendszer javítása érdekében törnek be, az utóbbiak, más néven a fekete kesztyűs (vagy fekete kalapos) hackerek anyagi haszon vagy rombolás céljából.
Figyelemreméltó, mennyire változik a nyelvi leképezés. Mintha maguk a hackerek is bajban lennének öndefiníciójukkal. Konkrét kategóriákba való besorolásuk egyébként valóban nem könnyű, mert pozitív, illetve negatív szerepvállalásuk öszszemosódhat. Nem biztos, hogy egy hacker minden alkalommal jó, vagy minden alkalommal rossz, a kép ennél jóval árnyaltabb.
Részlet Flammich Mariann Médiakutató c. lapban megjelent cikkéből
